Az előző posztomban említettem, hogy én is tájékozódom, nyitott szemmel járok. Tagja vagyok egy zárt, csak edzőknek szóló facebook csoportnak, ahova a szakmabeliek csatlakozhattak, azzal a céllal, hogy segítsék egymást, tudást osszanak meg ebben a helyzetben. Én csöndes megfigyelőként vagyok jelen, és bőszen olvasom mások tapasztalatait, tippjeit, tanácsait: informálódóm. Sokan vagyunk a csoportban, megdöbbentően sokan vagyunk a szakmában. Így, ahogy azt ismerjük, sok ember különböző háttérrel, különböző szakmai múlttal, vendégkörrel, hozzáállással rendelkezik.
A csoportban nagy öröm látni, hogy összefogott a szakmai közösség, és egy kicsit mindenki félretette az önös érdekét, hogy a másikon segíthessen (akár csak egy építő jellegű hozzászólással, kommunikációval, eszmecserékkel). (Úgy gondolom, hogy most tényleg van helye és fontos a szerepe a közösségi médiának, hiszen nem csak a munkák, de a kapcsolati rendszerünk is az online térben valósul meg. Igyekezzünk ezt a jó értelemben kihasználni, és, ha eddig nem tettük, magunk is keresni egy, a saját hobbinkat, munkánkat, érdeklődésüket összefogó, támogató közösséget.)
A szakmánkat nézve most még egyértelműbbé vált, hogy az online oktatáshoz, edzések tartásához (akár személyi, akár csoportos jelleggel vagy „élő” videóval tartva) mennyire fontos lesz az, hogy kinek mekkora, milyen státuszú (akár kor, anyagi javak, munkával jelen helyzetben bíró) vendégköre van, volt? Milyen idősávban tartott órákat? Hány éve van a pályán? És még sorolhatnám…
Ahogy látjuk, így ahány edző, annyi megoldás, és válasz érkezik a kérdésünkre. Emiatt nem tudunk általánosítani, nem lesz egy örök érvényű, mindenkire vonatkozó javaslat.Lesz, akinek könnyebb út vezet a megélhetéséhez, lesz, akinek ingoványos talajon kell végig egyensúlyoznia. (Ezek mellett szerintem sok múlik a szerencsén is, hiszen csoportos oktatóként nem tudhattad, hogy milyen anyagi javakkal érkeznek hozzád a vendégek, és ki lesz az, aki ebben a helyzetben is nyugalommal megteheti, hogy igénybe vegye a szolgáltatásaidat.)
De mindezeket a szakmai részleteket hátra hagyva, hatalmas szerepe lesz magának az oktatónak, az edző fellépésének. Mit tesz ebben a helyzetben? Feladja? Eltűnik? Vagy a másik utat választja, felülkerekedik a helyzeten, és ha törik, ha szakad megtesz minden tőle telhetőt. Ezt diktálja neki a szakma és a vendégei iránt érzett szeretet.
Én, miután magamhoz tértem a hirtelen változások után, az utóbbit választottam. Arra gondoltam, hogy nem eshetek ki a szakmából, nem tántorodhatok meg, és nem adhatom csak úgy föl. Volt már egy másik munkám, össze tudom hasonlítani mi az, ami örömmel tölt el, és mi az, ami nem. Ezért én léptem. Próbálom megtenni azt, amit én és a körülményeim lehetővé tesznek. Lehet, hogy nem profi, és nem a legmagasabb minőség (értsd: technikában, eszközben stb.), de most ezzel kell megelégednem, és ebből kell kihoznom a maximumot. Miattatok és magam miatt is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: