Első válaszként rögtön azt vágnám rá, hogy egyértelműen a sport, a mozgás szeretete. Azonban ez ennél azért bonyolultabb és hosszabb folyamat volt az én életemben.
Ahogy már olvashattátok, tudhatjátok, hogy a sport milyen formában volt jelen az életemben. Az edzővé válás kérdése a több éves csoportos órák látogatása alatt folyamatosan érlelődött bennem. Miután ez idő alatt rengeteg helyen megfordultam, sokszor találkoztam én is olyan oktatókkal, vagy látogattam olyan órákra, ahol nem éreztem jól magamat, vagy több mindent hiányoltam az adott edzésből.
Saját tapasztalatom volt vendégként, hogy számos oktató elfelejti a gyakorlatok helyes végrehajtását, és inkább a mennyiség került a minőség elé. Ekkor mindig arra gondoltam, hogy én mit csinálnék másképpen, hogyan tartanám én az órát, mire figyelnék jobban. Majd végül a végső döntésemet 2015-ben, az Angliában töltött egy évem határozta meg. Amíg kint dolgoztam bébiszitterként, természetesen ott is eljártam edzeni, kipróbáltam még többféle csoportos órát, mozgásformát. Ott határoztam el biztosan, hogy a munkámból félretett pénzemből, ha hazajövök, akkor ősszel én is elkezdem a képzést. (A kint töltött egy évemről – sport, csoportos órák témában – egy másik bejegyzésben olvashattok majd részletesen.)
A képzésen értek meglepetések, mert sokszor, ami vendégként kintről olyan könnyűnek tűnt, és azt hittem, hogy játszva menni fog, ott oktatóként már jóval nehezebben ment. Sok idő kellett ahhoz, hogy megtanuljak együtt beszélni és mozogni, előre gondolkodni, ritmusra lépni, és közben helyesen csinálni a gyakorlatot. Mindenesetre a képzés után egészen átértékeltem az óraadók szerepét! 😀
Ezután a fő munkám mellett heti kétszer tartottam csoportos órákat. Sajnos ez a két időpont is nagyon nehezen ment biztosan, mert óvodapedagógusként váltott műszakban dolgoztam. (Ebből kifolyólag nekem nem lehetett jó a reggeli és a délutáni időpont se fixen, csak az este 7–es legkorábban.)
Ez idő alatt még jobban a szívemhez nőtt, már nem csak a mozgás, hanem az óratartás, oktatás is. Sokat gondolkozva határoztam el, hogy fő munkámból kilépve, szeretném magamat kipróbálni csak a sport területén. Ehhez azonban tudtam, hogy a csoportos óratartás nem lesz elég, és szakmailag is tovább kell képeznem magamat.
A személyi edző képzés ennek a lépcsőnek volt az első foka, ezért – kellően motiválva –vágtam neki a tavaszban indult tanfolyamnak, amit azóta sikerrel be is fejeztem.
Úgy gondolom, hogy a szakmai fejlődésem útja még csak most kezdődik el, hiszen rengeteg olyan tanfolyam és továbbképzés van, ahol szeretném a tudásomat a későbbiekben tovább bővíteni.
Most már hivatásos edzőként a fő célom, hogy az óráimon a gyakorlatok helyes végrehajtása kerüljön a középpontba, és olyan edzéssel várjalak benneteket, amivel Én, mint vendég, mindig meg lennék elégedve.
Tartsd észben, hogy mindig Te választasz!
.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: