Kinti köredzés a Gellérthegyen
Őszintén bevallom, elfogult vagyok a témában, hiszen az én személyiségem, beállítódásom mindig is a közösségi sportok felé húzott. Alapvetően a tánc – amit csoportban, helyesebben egy erős, összetartó csapatban űztem – befejezése után nálam egyfajta belső késztetés is volt annak a helyettesítése, a zene és a mozgás összekapcsolása.Az már számomra lényegtelen volt, hogy a mozgás jellege ténylegesen a zenére történik e (klasszikus aerobik órák, spinning), vagy csak maximum hangerőn lüktet a zene és arra együtt mozoghatok másokkal (köredzések, kiscsoportos órák). Ezeknek a vágyaimnak könnyen eleget tudtam tenni a csoportos edzések látogatásával.
Úgy gondolom, a csoport ereje, az edzés hangulata, egy-egy szenvedő tekintet találkozása, az edző motiválása mind olyan energiákat szabadítanak fel az emberben, amitől nem csak, hogy az edzés is jobban, lendületesebben fog menni, de mindenki óriási mosollyal a száján fog távozni a teremből. A csoportos edzés talán akkor válik a legmotiválóbbá, amikor már egy összeszokott társasággal jártok el az órákra, összeismerkedtek egymással és akár az edzőterem falain kívül is szerveztek közös programokat. Ez a közösség építő ereje a mai világunkban szerintem még nagyobb kincsnek számít. Célom, hogy a jövőben én is, mint edző szervezzek szabadidős programokat a vendégeimnek, ahol edző ruha és izzadság nélkül, mindenki még jobban megismerheti egymást. (kirándulások, szabadulós szobák, laser tag ) Mit gondoltok, lenne hozzá kedvetek?
A kemény mag 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: